Főoldal Zene

ZENE

 

Nem tudom annyira kifárasztani

testemet, hogy ne tudnék gondolni

arra, amit tegnap este tett

valaki, aki pont úgy nézett ki, mint én.

 

A rácsokkal védett kis ablakon

csak az elmém szárnyalhat szabod.

A bűnt nem én követtem el,

mégis fáj a seggem a vaságyon.

 

Refr: Akkor most melyikünk van hidegre téve?

És melyikünk érezheti hogy van a napnak fénye?

Akkor most melyikünk van hidegre téve?

És melyikünk érezheti, hogy van a napnak fénye, ereje, öröme?

 

Egy ültő helyemben a sitten

önmagam mellett elbeszéltem.

- Reménytelen – mondta a doktornő.

Megoldatlan rejtvény az életem! Kérem –

 

Istenem, győzzön a jobbik felem!

Ép testem egy lélek legyen!

Ígérem, utam veszem a vadonba,

hogy ne árthassak többé soha Neked!

Én ezt a kártyát húztam-kaptam -

Tudatosan tán nem is tudtam

El is játszom e pillanatban

a gatyám helyett e dalt!

 

Nagy napra virradt a hajnal –

született egy angyal tarajjal,

oda, ahol szánt szándékkal

ártanak bántó szavakkal.

 

Refr: A hazug emberek világában

bolond, aki igaz életet él.

Az önzőek ármánya mindenkit elér.

 

Bolondba botlott az angyal,

együtt küzdenek a haraggal

és együtt úsznak a halakkal,

míg egyikünket fel nem fal

 

a sánta kutya gazdája,

a bizalom teljes hiánya,

az őrület végtelen határa,

a szabadság megfosztása.

Kétféle ember létezik a világban.

Az egyiket ismerem, a másikat már láttam:

A mester és az áldozat.

 

Kétféle lélek lakozik benned és bennem.

Az egyiket szeretem, a másikat csak kedvelem:

az Ördög és a Jóisten.

 

Refr: Kétféle nőt is tudok szeretni –

az egyik, akit folyton folyvást meg kell menteni;

a másik, akivel nem merek együtt lenni.

Lehet, hogy a plátói az igazi?

 

Nehogy a plátói legyen az igazi,

mert akkor az asszonyt és a gyereket ott kell hagyni.

Isten ujjlenyomatában lakunk mi itt ketten.

Kacskaringósak az utcák – én már direkt is eltévedtem.

Hiszen a rossz is jó, csak éppen rossz időben, s rossz helyen –

a Nirvánához vezető úton sok tengert kell még áteveznem.

 

Refr: A boldogság nem állandó.

A boldogság pillanatnyi pillangó.

 

Démonok, ne kísértsetek! Csakráim megvédenek.

Én már amúgy is üdvözültem – bár keresztet még nem vetettem.

A boldogság az csak egy álarc. A szenvedés az igazi arc.

Harcolnak, mint a jó testvérek és aztán egymásba szeretnek.

Beismerem, hogy hazudtam.

Nem akartam, de akartam –

bevallom, felismertem,

mikor megfürdött a szemedben.

Az a pillanat, amiben vagy

csak a tiéd, hát hagyd magad!

Akkor sem vehetik el tőled,

ha fegyverrel kérik

- szólalj meg!

 

Refr: A párhuzamos világok egyikében otthon vagyok.

A párhuzamos világok mezsgyéjén mond, hol vagyok?

A párhuzamos világok egyikében otthon vagyok.

A párhuzamos világok mezsgyéjén szaladgálok.

 

A világok, amiket kreáltam

világítanak a szobámban.

Ahány világ - annyi zene,

ahány élet – annyi mese.

Igazságtalan, hogy hazudtam

- hű csak magamhoz maradtam.

Ne nézz be az ablakon!

Összedől minden világom.

Mindenkinél jobbnak tartod magad –

nincsen okod rá, hogy fennhord orrodat!

Az önelégült vigyort nincs, mi lemossa –

a kevélység a lelkedet méregként marja.

 

Refr: A hétfő bűn, de a többi nap nem J

 

Kedden a méregtől viszket tenyered.

Aranykalitkába zárod életed!

Az élettelen tárgyak szemedben csillognak.

A fösvénység gyémántokkal kirakott vakablak.

 

Szerdán az utcán újra megtalált,

felkínálta bájait, majd halkan továbbállt.

De az éjszaka ennyivel nem érhet véget –

a bujaság motorja hajtja a véred.

 

Kacsalábon forgó házban élvezkedik.

Nagy fekete autójával vagánykodik.

Ha ezt irigyled tőle, akkor tégy is érte –

ne utálj mást, azért, mert jobb az élete!

 

Nem hinném, hogy a boldogság kulcsa a kóla.

Sültkrumplit és hamburgert zabálsz naponta –

mert neked ezt hozta Amerika mértéktelen szele.

Mindenki tudja, miért nézel tükörbe…

 

Ne haragudj rá, mert úgyis azt szeretné!

Azt kívánja, ami nem lehet övé.

De ha nem tudsz a lelked mélyén megbocsátani,

akkor, barátom, te fogsz ráfaragni.

 

És következzék a hetedik főbűn: a jóra való restség!

Ha eltékozlod életed, arra nincsen mentség!

Ha tudnál segíteni, de nem teszed,

egész nap mereszted a segged,

akkor Pató Pál lesz a te embered!

Ha már ágytál kell a seggem alá, amit másnak kell kivinni;

ha a buszon odajön egy fiatal és segít nekem leülni –

akkor inkább lőjetek le

egy nappal előtte!

 

Ha már a kezemben mosok fogat, ami mosolyog rám reggelente;

ha már több vér jut az agyamba, neki meg migrénje van estelente –

akkor inkább lőjetek le

egy nappal előtte!

 

Ha már nem kellek a világnak, csak a kutyámnak, hogy etessem;

ha már elfeledtem önmagam és a múlt képeire sem emlékszem –

akkor inkább lőjetek le

egy nappal előtte!

 

Ha már elmegyek a misékre, csak hogy közösségben lehessek;

ha már sem a bor, sem a fű nem kell; és nem vidítanak a versek –

akkor inkább lőjetek le

egy nappal előtte!

Nem veszed észre, mert a szívedre vetted,

hogy miért fordulunk mi is ellened.

Nem akarod nézni, ahogy látunk téged –

mi tudjuk jól, mire van szükséged!

 

Ahogyan te élsz, abba mi halunk bele!

Pedig jó szándékkal van az utad kikövezve…

Hiába vagy te a hajó kapitánya,

ha a legénységed menne más irányba.

 

Refr: Egy hajóban utazunk, mert közös a célunk:

addig szóljon a Rock ’n Roll amíg meg nem halunk!

Ha egy kikötőben járunk egy pár csajt elkaPUNK,

ha BLUES van rajta, SOULunk és maSKArában játszunk!

 

Nem akarod érteni, hogy érted haragszunk!

Nem azért vagyunk veled, hogy együtt berúgjunk…

Mért kártyáznád el a hited mibennünk? –

hiszen mi is abban az egyben hiszünk!

 

Kétségek közt élni egy hajón kellemetlen –

ugyanolyan sós a tenger mellettem.

Tudjuk, hogy tudod – ahogy Magellán is –

hogy hol van az édes víz; a legszebb kanális!

Nem volt lába – de összefutottunk.

Nem volt szája – de nem hallgattunk.

Nem volt keze – de kezeskedett arról, hogy ő így is szereti az életet.

 

Nem volt szeme – de szemezgetett

a világból, amelyre született.

Nem volt haja – de hajazott arra, hogy a tehetetlent a lehetetlenre leváltsa.

 

Refr: Ne nevettesd ki magadat azzal, hogy kinevetsz másokat!

Tanulj meg magadon röhögni! Másokon kár örvendkedni.

 

Nem volt orra – de orrolt arra,

aki ok nélkül baszogatta.

Nem volt nyaka – de nyakatekerten gondolt előre a hátsó kertben.

 

Nem volt válla, se vállalata.

Viszont volt egy kívánsága:

hogy mindenki olyannak lássa, amilyen a saját belső tükrében!

Mi folyik itt Gyöngyösön?! Mi?! Mi folyik itt Gyöngyösön?!

Donga lába van a gyerekemnek –

ki érti meg? KI ÉRTI MEG?!

Cigányokat cigányoznak!

 

Egyszer réges-régen, a Mátra rejtekében

egy szépséges királylány gombát gyűjtött éppen,

amikor egy vadkan hirtelen megtámadta –

szétszakadt hófehér gyönyörű gyöngysora.

Gurultak a gyöngyök – futhatott utána.

Mikor leért a völgybe, egy kis városka várta.

 

Jók a csajok! Jók a borok! Jókat dugok!

 

Ez a mi városunk! Össze is foghatunk,

minthogy gyűlöljük egymást; hozzunk létre egy új vallást!

Nappal a Mátra, éjjel a kocsma –

ilyen egy igazi gyöngyösi túra!

Soha nem tudhatod előre,

hogy végződik egy gyöngyösi este… :P

Pedro kocsmájában sápadt lámpa ég,

bent az asztaloknál züllött arcú nép.

A rumot isszák, mint a vizet –

gazdag úr az, aki fizet,

így hát minden cseppért kár!

 

Bent a matrózok közt ül egy idegen –

mondják: száz hajója jár a tengeren;

mégse jár ő fényes bálba,

csak a Pedro kocsmájába

és egy barna lányra vár.

 

Refr: Olyan gyönyörű a lány, kire vár, csupa báj,

hangja lágyan muzsikál.

Nem kell néki pénz, se gyémánt!Nem kell néki gazdag úr!

Szíve csakis Fernandóé,kitől vére lángra gyúl.

 

Pedro kocsmájában sápadt lámpa ég –

ajtó nyílik, s matróz Fernando belép.

Csókot kap a lánytól, tízet;

gazdag úr feláll és fizet –

nincsen mire várjon már.

 

Refr, aztán…TÁNCOJJJÁÁÁÁÁ!!!

Bob túl korán tért haza.

Megcsapta az orgazmus illata.

A kulcslyuk a szemeit felnyitotta –

Mary Bob barátját lovagolta.

 

Többé már nem fecseg a felszín.

Maradt a kocsma, a whisky, a kín.

Kettétört füstkarika táncol –

a halk fényben szerelmes nóta szól.

 

A bicskába vésett gondolat:

LEGJOBB BARÁTOMNAK, BOBNAK.

Az ajándék véres revansa

a párbaj nélküli legenda.

A lelkemben üvölt egy kisgyerek

- nem akarja, hogy felnőjek.

Nem szeretné, hogy úgy éljek,

mint aki itt van de elveszett.

 

Épített saját kis világot.

Mérnök úr, ilyet még nem látott!

Nem volt áram, mégis megrázott

amikor darabokra széthullott.

 

Ref: Az idő a legnagyobb ellenségem,

megállás nélkül üldöz engem;

de nem azért, mert ráncos a szemem,

hanem azért, mert még NINCSEN NEVEM!

 

Kiszállt az álom a szememből.

Kitört a vad ketrecemből.

Valaki más lett a gyermekből,

most kezdhetek mindent elölről!

 

Felállok, azért is harcolok

- ha kell, parittyával támadok!

De a sorba be nem állok!

Ki menti meg akkor a világot?

Én ezt a kártyát húztam-kaptam - Tudatosan tán nem is tudtam El is játszom e pillanatban a gatyám helyett e dalt! Nagy napra virradt a hajnal – született egy angyal tarajjal, oda, ahol szánt szándékkal ártanak bántó szavakkal. Refr: A hazug emberek világában bolond, aki igaz életet él. Az önzőek ármánya mindenkit elér. Bolondba botlott az angyal, együtt küzdenek a haraggal és együtt úsznak a halakkal, míg egyikünket fel nem fal a sánta kutya gazdája, a bizalom teljes hiánya, az őrület végtelen határa, a szabadság megfosztása. Zene: PURGA Dné Grizner Henriett – ének Ferenczi Balázs – dob Fodor Bálint – szaxofon, klarinét Igliczki Péter – basszusgitár Karácsony Dávid – gitár, dalszöveg

Nem volt lába, de összefutottunk. Nem volt szája, de nem hallgattunk. Nem volt keze, de kezeskedett arról, hogy ő így is szereti az életet, szereti az életet! Nem volt szeme, de szemezgetett a világból, amelyre született. Nem volt haja, de hajazott arra, hogy a tehetetlent, a lehetetlenre leváltja. Ne nevetesd ki magadat, azzal, hogy kinevetsz másokat! Tanulj meg magadon röhögni, másokon kár örvendkedni! Ne nevetesd ki magadat, azzal, hogy kinevetsz másokat! Tanulj meg magadon röhögni, másokon kár örvendkedni! Nem volt orra, de orrolt arra, aki ok nélkül, sallalalla. Nem volt nyaka, de nyakatekerten gondolt előre, gondolt előre a hátsó kertben. Nem volt válla, se vállalata, viszont volt egy kívánsága: hogy mindenki olyannak lássa amilyen, amilyen a saját belső tükrében. Ne nevetesd ki magadat, azzal, hogy kinevetsz másokat! Tanulj meg magadon röhögni, másokon kár örvendkedni!

A lelkemben üvölt egy kisgyerek - nem akarja, hogy felnőjek. Nem szeretné, hogy úgy éljek, mint aki itt van de elveszett. Épített saját kis világot. Mérnök úr, ilyet még nem látott! Nem volt áram, mégis megrázott amikor darabokra széthullott. Ref: Az idő a legnagyobb ellenségem, megállás nélkül üldöz engem; de nem azért, mert ráncos a szemem, hanem azért, mert még NINCSEN NEVEM! Kiszállt az álom a szememből. Kitört a vad ketrecemből. Valaki más lett a gyermekből, most kezdhetek mindent elölről! Felállok, azért is harcolok - ha kell, parittyával támadok! De a sorba be nem állok! Ki menti meg akkor a világot?